Megjelent az új búzaszabvány

A magyar búza kiválósága régóta ismert. Az 1900-as évek kezdetén indult meg a tudatos nemesítés, amely Baross László nevéhez fűződik a bánkúti búzafajták a kiváló tulajdonságú fajták, az ország jó termőhelyi adottságai és az ideális klímaviszonyok mind-mind megalapozták a magyar búza hírnevét.

Az I. világháborút követően az akkori magyar földművelésügyi kormányzat komoly erőfeszítéseket tett a búzaminőség megóvása érdekében, az ellenőrzött minőségű vetőmagok elterjesztésével. A II. világháborút követően újra elkezdődött a búzanemesítési program, melynek keretében a puhaszemű búzát ki kellett váltani a keményszemű búzával. Erre az éghajlatváltozás, a romló beltartalmi értékek és az állandó minőség iránti igény miatt volt szükség. Ezek a célok mára megvalósultak, kiváló magyar fajtájú búzák (Pannonbúza) állnak már a termesztők a rendelkezésére. Ezek sikértartalma és hozama kiváló, míg bizonyos éghajlati elemeknek is ellenállnak. Európában egy eurominősítésű búza paramétereit próbáltak megállapítani a szakértők, de ez a területi, éghajlati és fajtánkénti változatosság miatt lehetetlen. Magyarországon régi hagyomány, hogy a búza minőségi paramétereit szabványban foglalják össze. Ez is ritkaság Európában, ahol rajunk kívül Ukrajnában van még szabványszintű dokumentum, továbbá Romániában tavasszal elkezdték a gabonafélékre vonatkozó szabványok kidolgozását. A többi európai ország rendeletben szabályozza ezeket az értékeket. Bár létezik egy nemzetközi szabvány a búzára (ISO 7970:2011 Wheat (Triticum aestivum L.). Specification), amely az étkezési búza nemzetközi kereskedelemben használatos minimális paramétereit határozza meg.
A búzaszabvány korszerűsítését többéves szakmai munka és egyeztetés előzte meg, amelyet a BME, Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszéke koordinált. A Pannon minőségű búza fejlesztési program a kutatóintézetek (MTA-MgKI, MTA-TAKI, GKI és BME), valamint gazdasági vállalkozások (KITE, IKR) közreműködésével, szakmai szervezetek (Vetőmagszövetség, Gabonatermesztők Országos Szövetsége, Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége) támogatásával valósult meg. E program keretében dolgozták ki a Pannonbúza Minőség Védjegy Programot, amelynek során kialakított minőségszemlélet a későbbi búzaszabvány alapjául szolgált. A Pannonbúza2 kutatási program középpontjában a minőség és a termékstabilitás állt, amely az azt megelőző projekt kutatásainak a folytatása volt. Ennek keretében tovább elemezték a magyar búzafajták és termesztési gyakorlat minőségi előnyeit, stabilitását, a minőséget befolyásoló tényezőket, a búzaértékesítés két fő területéhez – a malmi feldolgozáshoz, illetve az export célú hasznosításhoz – kapcsolódó minőségi elvárásokat, valamint a nemzetközi búzaminősítési gyakorlatot. Ezen előzmények alapján 2010-től indult meg a magyar búzaszabvány korszerűsítése, amelyet először a szakmai szövetségek bevonásával egyeztettek.
Az új szabvány munkaanyagának a kidolgozását, tartalmi elemeinek összeállítását ezen cikk társszerzője végezte. Az MSZ 6383 Búza javaslatához előzetesen több észrevétel érkezett, amelyet a 2012. májusi bizottsági ülésen, illetve a júniusi szabványtárgyaláson megvitattak. A főbb változások az új búzaszabványban a következők:
Az új búzaszabvány 2012. október 1-jén jelenik meg, de érvénybe csak 2013. január 1-jétől fog lépni a bizottsági tagok kérésének megfelelően. Így több hónapos időt biztosítva a laboratóriumok számára az esetleges módszerváltásra és a jártasság megszerzéséhez.
Az előzményszabvánnyal ellentétben az új szabványban már a Pannon minősítésű búza minőségi követelményei is megjelennek, a malmi búza esetében csak két osztályt enged meg az eddigi három osztállyal szemben. Ezenkívül a takarmánybúza minőségi követelményei is összhangban állnak már a 742/2010/EU (2010. augusztus 17.) a mezőgazdasági termékek állami intervenció keretében történő felvásárlása és értékesítése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló rendelettel.
Továbbá az új búzaszabvány az érvényes, új európai vizsgálati szabványokra is hivatkozik, és a szabványban említett szakkifejezések összhangban vannak az MSZ EN 15587:2009 Gabona és gabonatermékek. Az idegenanyag-tartalom meghatározása búzában (Triticum aestivum L.), durumbúzában (Triticum durum Desf.), rozsban (Secale cereale L.) és takarmányárpában (Hordeum vulgare L.) európai szabvány szakkifejezéseivel.
A szabványban sikerült a Pannon minősítésű búza részletes paramétereit megjeleníteni, és az ehhez kapcsolódó vizsgálati módszereket feltüntetni, amely a gabonafélék nemesítőinek, a termesztőknek, a kereskedőknek, a takarmány-előállítóknak, a malomipar és a sütőipar szereplőinek, valamint a vizsgáló és akkreditált ellenőrző laboratóriumok számára elengedhetetlenül szükséges.

Szerzők és munkahelyük:
Kurucz Csilla, Magyar Szabványügyi Testület szabványosító menedzsere
Dr. Tömösközi Sándor, BME Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék egyetemi docense